A telefonos megkeresések során gyakran elhangzik a kérdés, hogy milyen hagyatékot vásárolunk. A kereskedők többsége egy sematikus felsorolással válaszol: Festményt, órát, porcelánt, ezüst tárgyakat…
Mi e kérdésre azt mondanánk, legszívesebben olyat, ahol a tárgyak mögött történet van, ahol még látszik, hogy ki mit csinált, hogy élt, mi volt a foglalkozása, mi érdekelte, mi történt vele például a háborúban… stb. Amiből még kibontakozik az örökhagyó élete, életének meghatározó eseményei.
Azok az igazán érdekes hagyatékok számunkra, ahol össze lehet rakni a töredékekből, jelen esetben fotókból, levelezésből, újságcikkekből, tárgyakból a régmúlt eseményeit.
A hagyatékok megfelelő feldolgozásához szükség van minden apró részletre. Fontos a levelezések, fotók, iratanyagok és a tárgyi emlékek megléte. Mikor egy hagyatékot feldogozunk lépésről lépésre pontosan és precízen sok apró mozaikokból kell összeállítani a múlt teljes képét. Ezért szoktuk mindig kérni, ha lehet semmit, de tényleg semmit ne dobjanak ki, mielőtt felmérünk egy hagyatékot, mert lehet, pont az a kis apróság fog hiányozni, hogy a teljes kép összeálljon.
Mindig nagy öröm számunkra, ha arról kapunk hírt a médián keresztül, hogy valaki közkinccsé tett egy érdekes hagyatékot, főleg, ha annak történelmi jelentősége is van. A közelmúltban olvashattuk az alábbi cikket: https://index.hu/techtud/tortenelem/2019/04/03/kiderult_mi_van_teleki_ismeretlen_bucsuleveleben/
A fentiek miatt nagyon fontos, hogy az iratanyagokat senki ne dobja ki, még akkor sem, ha nem tűnik jelentősnek.